Vörös aranyfácán

 

Hazánkban a leggyakrabban tenyésztett, tartott, igen dekoratív fácánfajta. Nagy számuk miatt beszerzésük nem gond és ennek megfelelően áruk sem magas. Ez a fajta Közép-Kínában őshonos, és már 1740-ben behozták Európába, Angliába és hamarosan sikerült a szaporításuk is.

 

Megjelenés: a kakas gallérja aranyos narancsszínű, amelynek szépségét emelik a fekete harántcsíkok, a testalja és a szárnyán egy mező aranypiros, a bóbitája aranysárga, a farka sárgásbarna árnyalatú. A tyúk barnásszürke színű, tollai fekete foltosak, sávos mintázatúak. A lábuk sárgás színezetű, ellentétben a gyémántfácán tyúkokkal, amelyeknek szürkés színezetű. Erre, valamint a gyémántfácán tyúkok színére (barnássárga színű, torka és a hasa piszkosfehér, pofája ezüstszürke) nagyon oda kell figyelni, mert a két fajta nagyon könnyen keveredik, keresztezhető.ű

 

Táplálkozás: eredeti élőhelyén füvekkel, rügyekkel, magvakkal, alkalmanként rovarokkal, férgekkel, csigákkal táplálkozik. Fészkét a talajra, sűrű aljnövényzet közé rakja és ide tojja 6-12 db sárgás színű tojásait, amelyek 22-23 nap alatt kelnek ki.

 

Tenyésztése: zárttéri tenyésztése egyszerű. Elég egy 2x2 m-es volier, kis búvóhellyel a tyúkok részére. Ajánlatos 1:3-as ivara-arányt kialakítani. A kikelt csibéket (néha elkotlik a tyúk, ha nem törpetyúkkal lehet keltetni) könnyű felnevelni baromfi tápokkal, amelyeket ki kell egészíteni fehérjékkel (túró, tojás, stb.) és alkalmanként az ivóvízbe tett vitaminokkal. A csibék nagyon kicsik, de gyorsan növekednek, tollasodnak és kb. szeptember körül elérik szüleik nagyságát. A fácánok könnyen szelidülnek, nem vad természetűek, különösen a tyúkkal keltetettek.

Az eredeti normál változatból tenyésztették ki a sárga és sötét arany mutációt, amelyek hasonlóan tenyészthetők, tarthatók.